Dóra
Kutató biológus

“Hónapok edzése, és Arnold hihetetlenül alapos, lelkiismeretes és nem utolsó sorban nagyon (!) türelmes munkája után elkezdtem újra hinni benne, hogy lehetek a régi önmagam.
Először a reggeli fejfájások tűntek el egyik napról a másikra. Elmondhatatlanul hálás voltam ezért. Aztán szépen lassan észrevettem, hogy elkezdtem kevésbé aggódni a dolgokon úgy általában.

Nem volt bennem annyi felgyülemlett feszültség, általánosan nyugodtabb lettem. Aztán feltűnt, hogy el tudok aludni esténként. Az emésztésem – ami az edzések elkezdése előtt mondhatni katasztrofális volt – tökéletesen helyre állt, és az étvágyam minimum megduplázódott. Egyszerűen muszáj volt ennem ha bírni akartam az edzéseket, és napról napra sokkal jobban éreztem magam. Azt szoktam mondani, hogy az edzésnek köszönhetem hogy újra normálisan étkezem, hiszen szinte rákényszerített.
A legmeghökkentőbb élményem egy, az egyetemen végzett kísérletben való részvétel alkalmával ért, amikor a egy speciális géppel a csontsűrűségünket nézték meg, illetve a nyálunkból kimutatták a cortisol hormon (stresszhormon) szintünket.
Az első kísérletet abban a hónapban végezték, amikor elkezdtem járni Arnold edzéseire. A kísérletet egy évvel később megismételték a résztvevőkön. Az első kísérlet eredménye szerint a cortisol hormon szintem (…) jóval magasabb volt, mint az egészséges normális szint. A csontsűrűség vizsgálat ugyan koromhoz képest normális eredményt hozott, de az igazi megdöbbenés most jön: egy évvel az első kísérlet – és egyúttal a rendszeres edzéseim kezdete – után, majdnem egyharmadával nőtt a csontsűrűségem. Az a csontsűrűség, ami alapvetően nem volt problémás. A másik dolog ami szintén változott: a cortisol szintem normális tartományba került, hiába jöttek-mentek stresszesebb hetek, hiába dolgoztam az egyetem mellett, vagy volt közben két vizsgaidőszakom.
Kiegyensúlyozottabb vagyok, jól alszom, sokkal jobban viselem a korábban elég erős frontérzékenységemet, és egészen őszintén, nem emlékszem hogy mikor éreztem utoljára bármilyen fájdalmat a testemben. Az ortopédián pedig ámultak, hogy mi lett a kattanó csípőmmel (mert az ilyen “nem szokott csak úgy elmúlni”), ami azóta egyetlen egyszer sem fájt, és tökéletesen meggyógyult.
2015 óta, amikor elkezdtem járni a 360Gym-be, a csípőmben nem éreztem fájdalmat, és a térdem nem ropog többé, nem fájt a fejem egyetlen egyszer sem. Nem volt olyan reggel, hogy bármilyen fájdalmat éreztem volna a derekamban. A mozgástartományom a duplájára nőtt, és lassan elfelejtem, milyen érzés amikor “mindenem fáj”, kivéve az izomlázat persze 🙂 Nem igazán szoktam beteg lenni, és jó pár influenzajárványt úsztam meg az elmúlt években. Kiegyensúlyozottabb vagyok, jól alszom, sokkal jobban viselem a korábban elég erős frontérzékenységemet, és egészen őszintén, nem emlékszem hogy mikor éreztem utoljára bármilyen fájdalmat a testemben.”