#08 – Mikor érdemes inkább a pihenést választani? Edzés a betegségszezonban.

Szintén egy tanítványi kérdés ihlette a cikket. Gyakran felmerül, hogy mi az a pont vagy mi az a határvonal a közérzet minőségében, amin túl már érdemes inkább pihenni és nem az edzést választani.

Az első kérdésem mindig az, hogy: ”A doktor bácsi mit mondott?”, mivel ez egy, az én edzői hatáskörömön túlmutató, egészségügyi kérdés. Az ilyen esetekben tehát az orvos mondja meg, hogy pihenésre van szükséged, esetleg egy kis mozgásra vagy kutya bajod,
csak túlfáradtál, aludd ki magad és holnap már mehetsz is emelni.
Egy ideális világban ez így is működne, a gyakorlatban viszont nem. A gyakorlat sokkal inkább azt mutatja, hogy az utolsó pillanatig kivárunk, és csak akkor megyünk el orvoshoz, amikor már nem bírunk… (Ennek okai a téma szempontjából majdnem lényegtelenek, de sajnos nem feltétlenül az egyén hozzáállása viszi el egyedül a balhét.)

Ettől függetlenül, ha tehetem, minden hasonló gonddal hozzám fordulót orvoshoz küldök, mert így helyes és következetes. Ahogy, reményeim szerint, ő nem fog beleszólni abba, hány deadliftet „írok fel” a tantványaimnak szombat délelőttre, úgy én sem abba, hogy mit tegyenek, ha betegek. Így kerek a világ.

Mégis szoktam kapaszkodókat adni, amik segítségével könnyebb eldönteni, hogy pihenés vagy edzés – titkon persze az orvosi rendelő felé taszigálva az illetőt.

Hagyd ki az edzést, ha:

  • Általános gyengeséget tapasztalsz, ami például a gyenge fogásban mutatkozik meg. (A fogáserő közvetlen mutatója az idegrendszer állapotának, ha gyengének érzed, nem a rudat vagy a gyűrűt kell vele megfognod, hanem a Rendelő kilincsét. Aztán mosd meg.)
  • Lázas vagy. Az immunrendszered óriási harcot vív, segítsd őt azzal, hogy passzívan asszisztálsz hozzá! Vitán felüli kérdés, hogy lázasan NEM edzünk.
  • A nátha tüneteit mutatod, pl. orrdugulás, nehézlégzés. Ha nem tudsz rendesen lélegezni, nagyon hamar az egekbe fog szökni a pulzusod, borzasztó nehéz lesz kontrollálni és rásegítesz az állapotod romlására. Ráadásul ezek a tünetek gyakran rossz közérzettel, levertséggel járnak. Ezeket a tüneteket könnyű összekeverni az általános „túlfáradással”, tehát nem biztos, hogy valóban megfázás okozza, de a lényegen nem változtat: Pihenned kell!
  • Pár napja gyógyultál meg. Nagyon félrevezető tud lenni, amikor az ember jobban érzi magát, szeretne már edzeni és elhiteti magával, hogy készen áll rá. Mi sem könnyebb, mint innen visszaesni és újabb hosszú napokig az ágyat nyomni. Egyszerűen nem éri meg. És ne feledd, hogy a „már jól vagyok” érzés inkább a betegség érzését veszi alapul, ahhoz viszonyít, nem pedig az abszolút egészséget jelenti. Könnyű csapdába esni. Ha nem tudsz dönteni, jobban teszed, ha pihensz még egy napot, mindig a biztonság oldalára tévedj inkább!

A legutolsó intelemnek való ellenszegülést sikerült sajnos a saját bőrömön is megtapasztalnom. Az SFG2 kettlebell oktatói képzésre és vizsgára pár nappal a tüdőgyulladásból való kilábalás utáni
állapotban érkeztem meg. „Jól éreztem magam”, hónapok óta készültem erre, ide nekem az oroszlánt habitussal álltam neki. Jól is teljesítettem, bár nagyon hamar elfáradtam, de azt gondoltam, ennyinél meg is áll a dolog. Az 1+ hetes kihagyásomnak tudtam be. Egészen a snatch tesztig minden jó volt, de az 5 perc alatt 100db szakítás már mást gondolt az állapotomról. 🙂 Persze nem sikerült, a 80. ismétlés környékén borult lángba a tüdőm és a képzés fennmaradó két napját lázasan csináltam végig. Nem volt jó. De legalább megtanultam a leckét. Lakatos Péter Master SFG, a képzés egyik vezetője alaposan leteremtett, amiért nem szóltam erről. Akkor nem értettem, hiszen én „jól vagyok”, utólag beláttam, nagyon is igaza volt.

Egy teljesen saját tapasztalat pedig: ha érzem, hogy „bujkál bennem valami”, a nátha klasszikus tüneteit kezdem óvatosan produkálni, akkor elkezdek mozogni, ha érzem, hogy nagyon hamar fáradok, abbahagyom és pihenek pár napot. Ha viszont nem rosszabb a közérzetem, mint általában, végigcsinálom és a nap éjszakája már bináris lesz: vagy teljesen elmúlnak a tünetek vagy felgyorsítottam a folyamatot és azonnal ledönt a lábamról. De legalább hamarabb túlleszek rajta.
Ez utóbbi nem tanács vagy javaslat. Én így működöm, nekem bevállt.
Tanítványomtól is hallottam már, hogy fáradtan, rossz közérzettel és fejfájással érkezett az edzésre, aztán a bemelegítés végére mindezek elmúltak.
A fejfájás megszüntetésére kifejezetten a vádli hengerezése volt nagyon jó hatással. Nahát!

Ha betegnek érzed magad, akár a gyanú is felmerül, menj el orvoshoz! Nem attól leszelkemény, nem attól lesz „beast mode”, hogy betegen is edzel őrült módjára, hanem attól, hogy okosan bánsz a testeddel, így kihozva belőle a maximumot. Pihentesd a mozgást, az idegrendszerednek sokkal fontosabb feladata van most, mint hogy az edzés okozta stresszt kezelje és az így még inkább felborult homeosztázist regenerálja!
Ha beteg vagy, viselkedj is annak megfelelően, a súlyzóknak is kell egy kis pihenő! 😉