#4 Mindenki különleges vagy mindenki egyforma?

Egy kedves kolléganőm érdekes kérdést vetett fel: Vajon az edzésben mindenki különleges, csak rá jellemző tulajdonságokkal rendelkező, egyedi “hópihe”? Vagy igazából mindenki egyforma és csak apró eltérésekről beszélhetünk, amik nem is annyira lényegesek?

Nem vagytok kiválasztottak! Nem vagytok különleges egyéniségek! Rothadó szerves anyag vagytok, csakúgy, mint bármi más… Bohóckodó ganajkupacok vagyunk mindnyájan. A nagy közös trágyadomb apró részei.” – tartja a Harcosok klubja c. filmkasszikus híres/hírhedt idézete.
Nem sikerült túl óvatosra ez a kijelentés, bár felteszem, nem is volt cél. Valóban ez volna az általános igazság? És igaz ez az edzésben is?

Igen, mindenki egyforma!

Ha a száraz racionalitást vesszük alapul, akkor: mindnyájan emberek vagyunk, az edzésterhelés gyakorlatilag mindenki szervezetében ugyanazokat a belső reakciókat váltja ki, biokémiai szinten midenki ugyanúgy reagál a stresszre, amit az edzés jelent. Ha megfelelő progresszív túlterhelést alkalmazunk, azzal a szervezetet alkalmazkodásra késztetjük. A túlterhelés milyenségétől függ az eredmény. Ha a végletekig le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést, akkor ugyanazokra a mozgásokra alkalmas a testünk, ugyanazokat a mozdulatokaat vagyunk képesek gyakorolni csak esetleg más rendszerben, más körítéssel. Egy guggolás mozgásminta mindenkinek  guggolás mozgásminta, mindegy hogy az illető, jógázik, erőemel, focizik vagy atletizál.
A jól megírt és bevált, az idő szűrőjén is átszivárgó, azt megerősödve túlélő edzésprogramok, edzéselvek megfelelően alkalmazva bizonyos szinten és optimálisan adagolva mindenkinél működhetnek. Itt arra gondolok, hogy például egy klasszikus “húzódzkodás piramis” helyesen kivitelezve, ha az a sportoló szintjének megfelel, ugyanúgy működni fog, függetlenül attól, hogy az alany fiatalabb vagy idősebb, nő vagy férfi, hosszabbak vagy rövidebbek a végtagjai, stb.
Rengeteg olyan alapelv van, ami mindenkire igaz. A helytelen kivitelezés előbb vagy utóbb mindenképpen sérüléshez vezet. A hétről hétre történő extrém volumen növelés (kb. 15%-nál nagyobb) szintén sérüléshez fog vezetni hosszútávon, igazából csak idő kérdése. De persze pozitív irányba mutató általános elvek is vannak. Ha nem áldozzuk fel a helyes kivitelezést a teljesítmény oltárán és úgy használjuk a testünket, ahogy az arra ki lett találva, nagyon kicsi a sérülésveszély. Megfelelő mértékben aktivált és feszített törzsizomzattól még senkinek nem lett gerincsérve, igaz?

Itt egy pillanatra álljunk meg és gondolkodjunk el azon, hogy azoknak az elveknek a kidolgozása, amire ma alapvetésként tekintünk és jól is működnek, rengeteg időt, energiát és valószínűleg a határok feszegetése miatt jó sok sérülést is igényeltek. Nem lehetünk elég hálásak a korábbi nagy sportolóknak, hogy a saját testükön kísérletezték ki ezeket és nekünk ma már csak el kell olvasnunk, meg kell értenünk és követnünk az ő utasításaikat. Persze ez a folyamat nem állt le és a mai napig nagyon intenzíven kutatott terület a sporttudomány, szerencsére. De elődeink hátrahagytak már egy olyan masszív tudást, amiből remekül tudunk építkezni.
A régi időkben nem voltak ezek leírva és mindenki számára elérhetővé téve, mindenki a saját kárán kellett megtanulja, mi az ami működik és mi az, ami nem.
Szóval a mostani edzésprogramodat szinte egész biztosan a régi idők egyik nagy bajnokának köszönheted.

Manapság már inkább az az embertpróbáló feladat, hogy az egész internetországot elárasztó töménytelen mennyiségű “okosságból” kiválasszuk a valóban értékes tudást. Bizonyos szempontból tehát nekünk sincs könnyű dolgunk. De kanyarodjunk vissza az eredeti témához.

Mivel a funkcionális emberi mozgás bonyolultsága ellenére azért igen jól behatárolható, az elmúlt években hatékony rendszereket dolgoztak ki vizsgálatára és a problémák kiszűrésére. Ilyen rendszer például az FMS – Funkcionális Mozgásminta Szűrés. Az FMS rendszerében 5+2 tesztgyakorlat során lehet átfogó képet kapni az egyén mozgásáról, azok hibáiról, aszimmetriákról és úgy általában a fejlesztendő problémákról. Egyszerűsége lehetővé teszi széles rétegekre való kiterjesztését. Jómagam még nem találkoztam olyan esettel az elmúlt pár évben, ahol az FMS szűrés ne adott volna hasznos információt az alany mozgásának állapotáról és ne jelölt volna ki olyan utat, aminek mentén a fejlesztést hatékonyan végre lehet hajtani.

Igen, mindenki különleges!

Habár eddig amellett kampányoltam, hogy egyformák vagyunk, ez csak az érme egyik oldala volt. A másik oldalán ott szerepel az, hogy az edzés szempontjából gyakorlatilag egyáltalán nincs még csak két egyforma tulajdonságokkal bíró ember sem. MYTH BUSTED!
Olyan kisebb vagy nagyobb eltérések vannak még az első ránézésre akár nagyon hasonló egyének között is, amelyek alapjaiban határozzák meg, milyen módszerek fognak nála működni ahhoz, hogy elérje edzésbeli céljait. És nem is csak az olyan alapvetésekre gondolok, mint a:

  • kor: ha erőfejlesztésről vagy akár egészségmegőrzésről beszélünk, egyik esetben sem mindegy, hogy egy fiatal sportolóról van szó, aki szivacsként szívja magába az új mozgásokat és tűri, imádja a nagyobb terhelést, olyan hatékonyan üzemel a hormonháztartása – már, ami a regenerációt illeti, hogy ha eltöri a kezét, akkor két szem algopyrinnel másnapra kiizzadja és jöhet újra edzeni (ez persze csak vicc volt) VAGY egy olyan emberről beszélünk, aki sok évet, évtizedet edzett már korábban, az összes elképzelhető sérülésen túl van, egy kicsit itt fáj, egy kicsit ott, nem is akarja megváltani a világot, csak egészségesen mozogni. És így a célok kapcsán is különbséget tettünk.
  • nem: ebben a tekintetben is komoly eltérések tapasztalhatók. Gondoljunk csak arra például, hogy a férfiaknál az alsó- és felsőtest alapvető erejében jóval harmonikusabb egyensúlyról bezsélhetünk, míg a hölgyek esetében nagy lehet az eltérés az alsótest javára. Így ha például valamilyen nyomást vagy húzást szeretnénk fejleszteni, egész biztosan nem fogja hozni a kívánt hatást ha nemre való tekintet nélkül határozzuk meg az edzésprogramot. Tapasztalataim szerint a hölgyek kevésbé szeretnek tolni és húzni, ha mégis ráveszik magukat, akkor jócskán használnak kompenzáló mozgásokat, amik a test épsége ellen hatnak. Így náluk ebből a szempontból nagyobb hangsúlyt kell fektetni az alapok elsajátítására, aztán ha az megvan, onnantól már nincs határ.

Ezeken az alapvető különbségeken felül sok-sok kevésbé szem előtt lévő változó is befolyásolja az edzéshez való hozzáállást. Valójában legalább egy kicsit mindenki másképp reagál a terhelésre, a fiziológiás vagy genetikus adottságok miatt. Van aki jobban reagál a nagyobb volumenű edzésre, van akinél a nagyobb intenzitás működik. Aztán ez bizonyos edzettségi szint felett megváltozhat, megfordulhat.
Vannak olyan genetikusan hordozott “bélyegek”, amik máris megkülönböztetnek minket. Csak hogy közeli példát hozzak, az én esetemben ez a bélyeg a hátsó mozgáslánc normálisnál rövidebb állapota. Sokáig nem gondoltam ebbe többet, mint egy általános civilizációs “betegség”, bevallom, korábban elég sokat ültem a munkámból kifolyólag és sokat tettem azért, hogy ez kialakulhasson. Akkor kezdett gyanús lenni, hogy itt többről van szó, amikor a húgom esetében is ugyanezt tapasztaltam, holott hölgyeknél ez ritkán jellemző. 99%-os bizonyosságot, pedig akkor szereztem, amikor azt is megfigyeltem, hogy az egyik szülőnk gyakorlatilag ugyanilyen problémával küzd, pedig ő aztán nem sokat ül. A megfelelő gyakorlatokkal ez szinten tartható, tünetmentessé tehető és nem okoz panaszt, nincs vele gondunk, mégis egészen kísérteties volt teljesen ugyanazokat a tüneteket mindhármunkon tapasztalni, a bizonyos elért életkorral jelentkező derékfájást, az ehhez kapcsolódó térdfájást és a térdhajlító izom, vádli, gerincfeszítők szinte állandósult feszességét.
Teljesen biztos nem vagyok ebben tudományos bizonyíték híján, de van még néhány, már felfedezett hasonló közös mozgásbeli diszfunkciónk is, amit szerintem már túlzás lenne a véletlen számlájára írni, így a dolog több, mint gyanús.
Ezt azért meséltem el, mert ez egy remek példa a genetikus, “hozott” mozgásbeli tulajdonságokra, amik erős befolyással vannak a sportra és a mozgásra, közérzetre úgy általában. Egész biztosan midenkinek van ilyenje, a kérdés leginkább az, hogyan lehet ebből előnyt kovácsolni!

Az FMS mérést ide is felhozhatom érvként, mert habár szinte mindenkinél érdemes alkalmazni, mindenkinél más lesz az eredmény. Az előzőleg taglalt különbségeken felül a mozgást nagyban befolyásolják a korábban végzett vagy nem végzett sportok, az esetleges sérülések, balesetek. Bizony, ezek mind mind hatással vannak a mozgásmintáinkra, amit az FMS szűrésen keresztül egyszerűen fel lehet fedni, aztán kezdődhet a korrigálás. Az FMS tehát kiválóan mutatja az egyének közötti eltérést és annak mértékét is.

A végső válaszom tehát a kérdésre, hogy mindenki egyforma vagy mindenki egyedi, annyi, hogy: igen is és nem is. A jó öreg arany középutat érdemes általában választani, most is ezt teszem. Rengeteg tulajdonságban egyformák vagyunk ezért az alapvetések mindenkire igazak, de számos olyan, csak az egyénre jellemző dolog van, ami mindenkit egyedi kis “hópihévé” varázsol.

Honnan lehet tudni, hogy kinek mi a megfelelő és hozzá illő? Ettől szép az én szakmám.