Ezt az érdekes kérdést kaptam egy fiatalembertől, és elgondolkodtatott. A kérdező heti 2-3 alkalommal végez saját súlyos és súlyzós edzést jó minőségű mozgással, intenzíven, persze sokat ül napközben – innen indulunk.
Hogy a „több mozgás” mit jelent, meg is magyaráztuk (heti 2-3-nál több), a „rossz étkezést” pedig a példa kedvéért definiáljuk úgy, mint az általános étkezési szokásokat a:
- „nincs időm enni” – tehát rendszertelen és alkalmanként kimaradnak az étkezések,
- „bekapok gyorsan valamit” – visszamutatva az előző pontra, valami könnyen megszerezhetőt és gyorsan elfogyaszthatót választ gyakran, például péksütemények, szendvics, édesség
hozzáállás mentén gondolkodva.
Az ellensúlyozás pedig jelentse azt, hogy az edzéssel a kezdeti időkben megszerzett testkompozícióját szeretné megtartani vagy még sportosabbá fejleszteni. Ezzel a felületes cél is megvan, ez azért fontos.
Több oldalról meg lehet közelíteni a kérdést: teljesítmény, egészség és mondjuk esztétikum. Az első kettőt szeretjük ha együtt jár, az utóbbi kevéssé fontos, amikor a csapásirányt kijelöljük. A testkompozíció változás úgyis megtörténik mintegy „mellékhatásként” ha az első kettő rendben van.
Érdemes úgy gondolni a táplálkozásra, mint ami kitűzött céljainkhoz segít hozzá, nem pedig, ami rövidtávú érzelmi kielégülést okoz.
„Nagyot edzettem ma, megérdemlem ezt a sütit!” – hallom sokszor.
Igen? Szerintem viszont azt érdemled meg, hogy ha már tettél valamit a céljaidért, akkor ne rombold le, hanem profitálj és építsd tovább azzal, hogy a táplálkozással is megtámogatod mindezt.
Egy kis önfegyelem és céltudatosság dolga. Tehát ez a fajta hozzáállás még mentálisan is konstruktív, lassan révbe érünk. #movementality
Visszakanyarodva a fő kérdéshez elsőként egy vicces mém jutott eszembe, ami az „EGYÉL, AMIT CSAK AKARSZ kezdőcsomag” címet viselte és heti 6-7 edzésről szólt. Ez azt üzeni, hogy heti sok-sok edzéssel elérhető, hogy ne történjen elhízás vagy akár csak stagnálás függetlenül attól, hogy az illető hogyan étkezik. Nos, bizonyos esetekben ezt akár még el is lehet képzelni, viszont majdnem mindegy, mert nem ez az egészséges út. Tehát nem szolgálja a valódi célunkat!
Jómagam a saját edzésemben elsődlegesen erőemeléssel foglalkozom és ebben a közegben igen gyakori hozzáállás, hogy a teljesítményért mindent, zabálj amennyi beléd fér, minden kalória egyforma, csak a nagy számok a fontosak, majd a versenyre befogyasztunk – akár a szervezetet durván megterhelő vízhajtással. Az erőemelőkkel kapcsolatos általános sztereotípia, hogy „dagadtak” és ezt gyakran használják önigazolásként a sok esetben egészségtelen „tömegelés” legitimálására és önigazolásra. Ha úgyis az összes erőemelő „dagadt”, akkor ez egy kényelmes helyzet. Persze ez az egész nagyon távol áll a valóságtól.
Ez legalább olyan erős szélsőség, mint ami az esztétikumért edzők körében tapasztalható, ahonnan én is jövök és sok éve magam mögött hagytam. Ők grammra számolják ki a kalóriát és pont annyit visznek be, amennyi esztétikai céljaikat szolgálja, legyen az tömegnövelés vagy zsírvesztés. Ez egészségesnek hangzik és az elv talán az is, de az általánosan megvalósuló gyakorlat mást mutat. A kalóriaszámolgatás ezen szélsőséges formája a tapasztalat szerint rendszeresen torkollik például egyoldalú étkezésbe, mert a rizst és a csirkemellet könnyű igazítani. Az „Étkezz változatosan!” elv nem csak egy kiüresedett közhely, hanem nagyon is igaz, a kutatások alapján az egyoldalú étkezés nem egészséges. Ezen felül a egészséges mentalitás is fontos. Az én szemem előtt is sok emberi kapcsolat és szociális élet sínylette meg a megrögzött táplálkozásmániát, mert „nem ehetek étteremben”, „nem fér bele a hosszú program, mert kétóránként ennem kell” és társai. Kirekesztő és túlzás. Mindenkinek van egy ilyen ismerőse, ugye?
Ha az ember nem ebből él vagy nem versenyez, hanem csak hobbista, akkor megéri? Szerintem nem.
A konkrét válaszom tehát talán picit unalmas: arany középút. Egy egészségesebb, hosszú távon fenntartható(!) és apró változtatásokkal folyamatosan fejlődő étrendnek olyan számos előnye van, ami mellett nem csak hogy nem lehet elmenni, hanem követendő példának is tartom.
Az összeszedett, következetes táplálkozás bír olyan fajsúllyal, ha eredeti céljainkat nézzük, hogy foglalkozni KELL vele. Aki erre is nagy hangsúlyt fektet, nagyobb teljesítményre lesz képes, testkompozíció változtatást célzó törekvései szinte az ölébe hullanak (ha megvannak a megfelelő alapok), jobb lesz a közérzete, energikusabb lesz a mindennapokban, jobb minőségben fog tudni aludni, a hormonrendszere is optimálisan tud működni, számos betegségre lehet jó hatással és rengeteget meg is előzhet – hogy csak néhány fontos dolgot említsek. Ezek mind óriási horderővel bírnak egyesével is, hát még egységben! Éppen ezért tartom fontosnak az étkezés fejlesztését is. A cél még mindig az egészség és erre ugyanolyan erős befolyással rendelkezik a helyes táplálkozás, mint a jó minőségű mozgás, pihenés vagy akár a légzés is. Hogyan is lehetne figyelmen kívül hagyni?
Amit itt leírtam, az biztosan nem az, amit a kérdezőm hallani szeretett volna, viszont szeretném őt biztatni. A táplálkozás megváltoztatása kapcsán a többség csak sóhajt, és visszaül a fenekére a jól ismert és langyos kifogás mögé bújva: „Nekem erre nincs időm.”
Ezért nem csak ő a hibás, hanem a fitnesz ipar is. Nagyjából mindenhol azt lehet hallani, hogy „Válts életmódot!”, „Reformáld meg a táplálkozásodat!”, ezek az „életvezetési forradalomra” biztató felhívások inkább elrettentőek, mint motiválóak, hiszen egy elfoglalt embert inkább megijeszt, hogy ide is óriási energiákat kell mozgósítani, ami a család, barátok, szociális élet, alvás, stb. elől veszi majd el a drága időt. Ezért aligha lehet hibáztatni őket.
Én viszont azt javaslom, hogy ne akarj holnaptól mindent fenekestül felforgatni. Az edzésben sem egyik napról a másikra emelted fel a saját teststömegednek megfelelő súlyt vagy lettél képes 5 perces köridővel futni a Margitszigeten.
Ne életmódváltásban gondolkodj! Kezdd el az apró lépésekkel! Ha fél év múlva visszatekintve mindez felért egy életmódváltással, akkor majd örülünk!
A lényeg a fokozatosság! Az eleje valóban nehéz. De a jó hír, hogy egyre könnyebb és könnyebb lesz, mert a tetteid, elegendő gyakorlással, a szokásaiddá válnak, abból pedig a jellemed épül. Ami most megugorhatatlan akadálynak tűnik, az önfegyelemmel és következetességgel néhány hét múlva egy új hozzáállás alapköve lehet. Ahogy jönnek az apró eredmények, hihetetlen motiváció ébred benned a fejlődésre, mert látod, hogy van értelme, élvezed az előnyöket, ezért már nem teherként fogsz gondolni a következő tégla lerakására, hanem nem lesz, aki le tudna beszélni róla.